A XXI. Század Kiadó KULT sorozata mostanában messze a legszebb és legminőségibb olvasmányokat produkálja a magyar könyvpiacon. Többször volt szerencsém már az elsők között elolvasni egy-egy ilyen kiadványt, melyek mindegyike emlékezetes élmény – és nem mellesleg azóta is központi helyet foglalnak el a könyvespolcomon. Ilyen például Stacey Halls Familiárisokja, vagy éppen Bridget Collinstól A könyvkötő. Nem igazán volt szükségem tehát arra, hogy elolvassam A kolostor fülszövegét ahhoz, hogy eldöntsem, szeretnék-e tenni vele egy próbát. A címe és a borítója alapján sejtelmem sem volt, milyen témát járhat körbe a regény, de azt kell, hogy mondjam, végül nem jártam vele rosszul.
A kolostor valójában nem egy vallási helyszín a regényben, hanem a New York-i Metropolitan Museum of Arts egy épülete, amely kissé távolabb helyezkedik el a központtól. A főszereplőnk, Ann egy washingtoni kisvárosból érkezik A Nagy Almába, a MET nyári, ösztöndíjas programjára, hogy a reneszánsz művészetet tanulmányozza. Egy szerencsés véletlen folytán kerül a Kolostor sovány csapatába, ahol a kurátor, Patrick évek óta megszállottan kutatja a Tarot-kártyák múltját. Az eleinte földhözragadt Ann-t is egyre inkább hatalmába keríti a tarot misztikussága, és egyszer csak döbbenetes felfedezést tesz. De vajon mit hajlandó megtenni annak érdekében, hogy megvédje az áttörést, amit elért?
Az első néhány fejezetet olvasva nem hittem volna, hogy a történet a végére kifejezetten sötét irányt vesz majd. Ann sérülésekkel és traumákkal tele, de a szürkeségből való kitörés reményében érkezik New Yorkba, hogy az egyetemi tanulmányai után élőben is tanulmányozhassa a reneszánsz műtárgyakat. Bár az irodalmat jobban szeretem és értem a művészetnél, de ez az aspektusa a regénynek teljesen lenyűgözött. A szerző nem terhel túl minket reneszánsz festmények és festők, szobrok és szobrászok nevével/címével, mégis, ez a téma teljesen átitatja a sorokat, és különleges atmoszférát teremt a történetnek.
A Tarot-kártyák a regény különösen fontos elemét képezik, hiszen a kolostor, és ezáltal Ann aktuális kutatásának fókuszában állnak. A múzeum kurátora, Patrick megingadhatatlanul hisz benne, hogy létezik egy “őspakli”, mely minden valaha készült Tarot-kártyának az alapját képezi. Sőt, úgy véli, ennek a paklinak valódi, természetfeletti ereje is lehet. A kutatás mégis reménytelennek tűnik, hiszen rettenetesen kevés írásos forrás áll rendelkezésükre, melyekben lehet utalás az őspaklira, a kártyák közül pedig egy sem látott napvilágot. A történetnek ezen aspektusa is élvezetes volt számomra, hiszen ez a tudományos tevékenység kellemesen nosztalgikus hangulattal tölt el az egyetemi éveim miatt.
A regény abban is rendkívül erős, hogy szépen felvázolja Ann személyiségfejlődését, melyen keresztülmegy a nyári hónapok során. A New Yorkba érkezését követően kiderül, hogy kicsit egyszerű és naiv ahhoz a világhoz, amelybe tartozni készül. A kolostorban azonban megtapasztalja, hogy a körülötte lévők olykor-olykor merész, sőt, egyenesen törvénybe ütköző dolgokat is megtesznek a saját céljaik érdekében. Ann pedig figyel és tanul. Ha eleinte el is ítéli azt, ami történik, az illető motivációjának tudatában mérlegeli a hozzáállását. Közben pedig az erkölcse határai észrevétlenül tágulni kezdenek. Engem a szerző teljesen megvett mindezzel. Bár a neveltetésem teljesen ez ellen szól, de én mindig is úgy gondoltam, ebben a világban tiszta szívvel és makulátlan lélekkel az ég világon semmire sem viszi az ember. A hazugság, az ármánykodás mindig győzni fog, és ezt a legjobb emberek sínylik meg leginkább. Ann változását, döntéseit tehát nem tartom negatívnak, hiszen csak az alkalmazkodást látom benne egy olyan rendszerhez, amely az emberiség történelmével egyidős.
Bár a történet kevés karaktert mozgat, velük (többnyire) mégis elégedett vagyok. Ugyan Rachelt, Ann egyik munkatársát kissé sablonosnak tartom: tipikus, milliárdos szülők gyermeke, akinek az élete távolról tökéletesnek tűnik, de valójában rettenetesen magányos. Leo, a másik, kicsit távolabbi munkatárs személyisége ugyanakkor nagyon izgalmas, szinte kiszámíthatatlan. Egyedül Patrick, a kurátor kapcsán éreztem hiányosságot, sajnos nem is keveset, hiszen az ő előéletéről, motivációjáról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg.
Összességében már előre látom, hogy A kolostor az évem legemlékezetesebb olvasmányélményei közé fog tartozni. A kevés hiányosságát is bőven kompenzálta számomra a kivitelezés rengeteg pozitívuma. Különösen tetszik ebben a regényben, hogy a Tarot, mint téma kölcsönöz egy kis misztikusságot az egész történetnek, amely ugyanakkor megmarad a realitás határain belül és nem csúszik át fantasyba. Ajánlom bárkinek, aki szeret néha eltávolodni a tündérmeséktől, és nem kedveli, ha egy könyvben minden fekete vagy fehér.
Oldalszám: 332
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: The Cloisters (2022)
Fordította: Novák Gábor
Műfaj: thriller
.png)
