Agatha Christie stílusába 15 évesen, a Tíz kicsi néger elolvasása után szerettem bele menthetetlenül és véglegesen. Azóta nem telt el úgy év, hogy ne vettem volna kézbe legalább egyvalamit az írónőtől, és nem titkolt célom az összes magyarul megjelent könyvén átrágni magamat előbb-utóbb. Az életéről, na meg arról,...

Continue Reading

A tökéletes pár tipikusan olyan könyv, ami sem elsőre, sem sokadszorra nem ragadta volna meg a figyelmemet csak a borító vagy a fülszöveg alapján. Még szerencse, hogy nem teljesen új megjelenés, mivel így már lehetőségem volt véleményeket olvasni róla, és látni, hogy a fogadtatása nálunk is kifejezetten biztató...

Continue Reading

Mikor a többiek tavaly a Rajzolj egy krumplit! első részével turnéztak, kicsit megbántam, hogy én nem vettem részt benne. Imádtam nézegetni a figurákat, amelyek a különböző krumplikból születtek, és nem mellesleg rajongok Agócs Írisz ötletéért, hogy egy ilyen egyszerű alakzat segítségével tanítja rajzolni a kevésbé magabiztosakat. Szóval, amikor...

Continue Reading

Nagyjából azóta dédelgetek magamban írói ambíciókat, amióta képes vagyok írni. Kezdetben csak azt tudtam, hogy imádom a fogalmazós feladatokat, hogy ösztönösen írok helyesen, hogy jól érzékelem a szavak mögötti jelentésrétegeket, a szinonimák közötti árnyalatnyi különbségeket. Próbálkoztam Wattpaden és blogokon, novellákkal és regényekkel is, majd inkább a cikkes, újságírós...

Continue Reading

Ritkán olvasok gyerekeknek szánt irodalmat, pedig esetenként kifejezetten jól tud esni az ilyesmi az ember lelkének. Bár, azt be kell vallanom, az Aranyfakasztókat nem éppen emiatt választottam. Elég volt csak egy pillantást vetnem a borítójára, és tudtam, hogy ezt semmi esetre sem szeretném kihagyni. Nem hallottam korábban Hayley...

Continue Reading

Az éden gyermekei talán éppen a legjobban várt könyvem volt a Maxim kiadó első féléves megjelenései közül. A fülszövege már első olvasásra megvett magának. Egy nem mindennapi alapötletet és izgalmakkal, fordulatokkal teli cselekményt ígért, mindezt ráadásul egy disztópikus, világvége utáni világban. Bár a bolygónk haláláról – még ha...

Continue Reading

Amanda Lovelace nemrég megjelent verseskötete, az Amikor a hercegnő menti meg önmagát az első idei olvasmányom, ami a kedvenc könyveim közé is bekerült. Ezen a téren egyébként sem vagyok könnyen megvehető, tehát az ilyesmi különösen sokat jelent számomra. A könyvről írt értékelésemben emlegettem, hogy a versek nagy részével...

Continue Reading

Épp tegnap fejeztük be az Árnyék és csont adaptáció első évadát, amiről a Bűnös birodalom (Hat varjú 2.) blogturnéja alkalmából mindenképpen szerettem volna írni. Az utóbbi időszak legjobban várt sorozata volt ez számomra, és nem csupán Ben Barnes miatt: tavaly olvastam el és szerettem bele teljesen a Grisa-trilógiába,...

Continue Reading