Olyan gyorsan repül az idő mostanában, hogy majdnem elsiklottam az évforduló felett. Ma van ugyanis egy éve, hogy élesítettem a Readinspot és a hozzá tartozó bookstagram oldalt! 😍💖

A tavalyi év egyik legjobb döntése volt, hogy a sok vacillálás után végül mégis belevágtam a könyves bloggerkedésbe. Rengeteg sikerélmény ért az elmúlt időszakban, sok tapasztalatot szereztem, és közben fantasztikus embereket ismertem meg. Nem csak a könyvekből, de a könyvekről is tanultam, és nem mellesleg egy csodálatos közösség fogadott itt, ahova élmény tartozni. Rátaláltam egy közegre, ahol igazán otthonosan és biztonságban érzem magam.

Számomra még a mai napig is hihetetlen, hogy alig pár héttel az indulás után sikerült bekerülnöm a Blogturné Klub csapatába. Elképesztő lehetőség ez, amely nagy előnyöket és könnyebbséget jelent, hiszen általa jutok hozzá a kiadók legfrissebb megjelenéseihez. Egyúttal azonban ez az egyik legerősebb motivációm is. Ha nem lennék tag, akkor is szívvel-lélekkel írnám a blogot, de jelenleg folyamatosan azon dolgozom, hogy a kiadók nagylelkűségét minél jobban viszonozni tudjam.

Az indulás óta egyénileg 6 különböző kiadóval működtem együtt, ezek a Jaffa, Édesvíz, Athenaeum, Könyvmolyképző, Libri és Kolibri.

Májusban teljesen átalakítottam a könyvajánló bejegyzések struktúráját, azóta sokkal részletesebb szövegeket írok a korábbiakhoz képest. Még innen is bőven van hova fejlődni, de viszonylag kezdőként már ezt is sikerként könyvelem el.

Pár hete az Instagramom is megújult, egészen más, egységesre alakított, fehér hátteres feedem lett. Korábban nem szerettem volna ennyire komolyan venni a bookstagramot, de minél jobban belemélyedtem a könyvek világába, annál jobban erősödött a késztetés is.

1. Bevezetni állandó rovatokat

Már régóta gondolkozom olyan bejegyzéssorozatok indításán, mint például, hogy milyen megjelenések várhatók az egyes kiadóktól az adott hónapban/évszakban. Arra is gondoltam, érdemes lenne az évszakos helyett havi rendszerességgel összefoglalni az olvasmányaimat, esetleg HAUL posztokat is alkotni. Írjátok meg kommentben, ti mit olvasnátok még szívesen tőlem. :)

2. Kreatívabb képeket fotózni

Nem vagyok maradéktalanul elégedett az új Instagram feedemmel sem, hiszen a fotóim elég távol esnek még attól a képi világtól, amit elterveztem. A közeljövőben ezen mindenképp szeretnék dolgozni.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Readinspo (@readinspo.blog) által megosztott bejegyzés, Júl 7., 2020, időpont: 12:05 (PDT időzóna szerint)

Bár itthon igencsak vegyes fogadtatásra talált, én azok közé tartozom, akiket R. F. Kuang Mákháborúja teljes mértékben megvett magának. Már az olvasása közben is motoszkált bennem a kérdés, mi késztethette a szerzőt ezeknek a regénynek a megírására, mit szeretett volna elérni velük, és miből merített ihletet, mikor a szereplőket és a fiktív világot megalkotta.

A sorozat második kötetének, a Sárkányköztársaság megjelenésének apropójából úgy döntöttem, kissé jobban utánanézek mindennek. Az alapján pedig, amit a kutatás során megtudtam, még érdekesebb dolgok állnak a könyvek hátterében, mint hittem, és jelenleg csak még jobban tisztelem miattuk Kuang munkáját, mint eddig.

(A sorozatot még nem olvasók kedvéért a spoilert igyekeztem a lehető legminimálisabbra csökkenteni, így bárki bátran elolvashatja a bejegyzést.)

A Mákháború világa

A sorozat fiktív világát 5 ország alkotja, melyek közül Nikan áll a történet középpontjában. A nagy kiterjedésű, egy hatalmas félszigetet elfoglaló birodalom 12 tartományra oszlik, melyek nevei a kínai horoszkópból származnak (Sárkány, Kígyó, Kakas, Tigris...), élükön pedig hadurak állnak. Az országot császárnő kormányozza, székhelye a főváros, Szinegard. A legnagyobb belső konfliktust az okozza, hogy a tartományok hadurai folyamatosan versengenek egymással, még fontos kérdésekben is képtelenek megegyezni.

Nikan ősellensége, a Mugeni Föderáció az országtól keletre fekvő szigetcsoporton található. Fejlettebb technológiával rendelkeznek, mint a nikarák, de a birodalmuk területe már nem elegendő számukra, ezért a céljuk a félszigetre való terjeszkedés.

Speer, avagy a Halott sziget (délkelet felé) jelenleg lakatlan, ugyanis a második mákháború alatt a Mugeni Föderáció kiirtotta az itt élő "fajt". A speeriek azelőtt Nikan hadseregében küzdöttek, rendkívüli fájdalomtűrő képességük és állatias harcmodoruk miatt értékes katonának számítottak.

Heszperia (nyugat felé, nincs a térképen) Európa parafrázisa. Az első mákháborúban inkább Mugent támogatta, ám a Föderáció által elkövetett szörnyűségeket látva a másodikban ellenük fordult, egyesülve a nikara erőkkel. Később azonban csak a misszionáriusok és csempészek maradhattak az országban. Hitük a keresztény valláshoz hasonlít.

A Hátvidék (északon) egy kietlen terület, a természeti erőknek csak a kereit nevű nép képes ellenállni. Emellett ők rendelkeznek a sámánizmust illető minden tudással.

R. F. Kuangról

Rebecca F. Kuang 1996-ban született Kantonban, de 2000-ben családjával letelepedtek az Egyesült Államokban. A Mákháború ötlete akkor fogalmazódott meg benne, mikor 19 évesen, a főiskola alatt egy évre Kínába utazott. A könyv megjelenésekor 22 éves volt.

Kuang 2018-ban a Georgetown Egyetemen nemzetközi történelemből diplomázott, majd a Cambridge-i Egyetemen kezdett tanulni Kína hadászatáról, háborúiról és történelmi traumáiról. Jelenleg az Oxfordi Egyetemre jár, ahol a modern kínai történelmet tanulmányozza.

Az eredetileg 2018-ban (nálunk 2019-ben) megjelent Mákháború elnyerte a Crawford- és Compton Crook díjakat, emellett Nebula-, World Fantasy-, Locus- és British Fantasy díjakra jelölték. A második rész Sárkányköztársaság címen 2019-ben (nálunk 2020-ban) jelent meg, a záró kötetet (The Burning God) pedig 2020. novemberére várják külföldön.

A II. kínai-japán háború

A Kuang alkotta fiktív világ a Távol-Kelet parafrázisa, melyben Nikan Kínát, a Mugeni Föderáció pedig Japánt jelképezi. A két ország közötti katonai konfliktust egy valós történelmi esemény, a második kínai-japán háború (1937. július 7. - 1945. szeptember 9.) ihlette.

Bár a két hatalom már Mandzsúria 1931-es japán megszállása óta harcolt egymással, ezek többnyire területi jellegű összecsapások voltak. A viszony azonban idő közben olyannyira elmérgesedett, hogy elegendő volt egy japán katona eltűnése a tényleges háború kirobbanásához. A konfliktussal Japán célja az volt, hogy Kínát politikailag és katonailag az uralma alá hajtsa, hozzáférhessen a fontos nyersanyaglelőhelyeihez, illetve hatalmas munkaerőt és élelmiszerkészletet biztosítson a maga számára. Kuang könyvében Mugen éppen ehhez hasonló célból robbantja ki a mákháborúkat.

Kínát eleinte Németország és a Szovjetunió, majd később az USA támogatta katonailag, de ennek ellenére Japán ért el nagyobb sikereket. A világháborúból való kapitulációjuk azonban a Kínával való konfliktusuknak is végett vetett 1945-ben.

A Nankingi mészárlás

A második kínai-japán háború legsötétebb pillanata az 1937-es Nankingi mészárlás volt, mely során a japán erők különös kegyetlenséggel gyilkolták meg a városban tartózkodó kínai katonákat és civileket egyaránt.

Az eset körül a mai napig sok a bizonytalanság, az áldozatok számát sem lehet tudni pontosan (Japán 20 ezerre, Kína 300 ezerre becsüli). Az viszont biztos, hogy az emberi kegyetlenség minden árnyalata megmutatkozott a 6 hétig tartó erőszakhullám során. Az amerikai származású szemtanú, Minnie Vautrin így írt róla a naplójában: "Talán nem is létezik olyan bűn, amelyet nem követtek el ma ebben a városban".

R. F. Kuang egy az egyben belefogalmazta a Nankingi mészárlást a Mákháborúba. Számára ez azért volt fontos, mert megdöbbenti, milyen keveset foglalkoznak az amerikai iskolákban Ázsiával, és ezért sokszor még a tanult emberek is tagadják, hogy ez az esemény valóban megtörtént. Kuang emellett a Mákháborút Iris Changnek, a The Rape of Nanking (saját fordításban: Nanking megerőszakolása) című könyv szerzőjének dedikálta.

Mindennek a komolyságát szemléltetve: személyes véleményem szerint a Mákháborúban az ezt feldolgozó fejezet brutálisabb, mint a Trónok harca összes kínhalála együttvéve.

Fang Zsu-nin karaktere

Számomra a legmegdöbbentőbb információ a kutatás során az volt, hogy a történet főszereplőjét, Zsin karakterét a szerző Mao Ce-tungról mintázta. A trilógia fő kérdése az, hogyan válhat egy egyszerű, paraszti származású emberből megalomániás, milliókat megölni képes diktátor - Kuang erre ugyanis a "szociopata" jelzőt nem fogadja el releváns válaszként. A könyvekben ezért nagy szerepe van a leki folyamatoknak, Zsin ráadásul mélyen empatikus és törődő jellemként indul, aki a körülmények hatására válik idővel antihőssé.

Mao Ce-tung (1893-1976) a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetője volt annak megalapításától a haláláig, 27 éven át. Hazájában a gondosan felépített személyi kultusznak köszönhetően ma is a nemzet megmentőjeként tisztelik, de alapvetően ellentmondásos személyiség. Szociális-politikai programjai ugyanis nagy áron valósulhattak csak meg: 44-72 millió ember életét követelve, éhínségeket okozva, és ártva egyaránt a gazdaságnak, kultúrának, társadalmi életnek.

A mágia

Sokan a sorozat legerősebb elemének a természetfeletti, mágikus vonalat tartják. Kuang fiktív világában a nikaráknak nincs konkrétan meghatározott vallásuk, hiszen a birodalmuk eleve a korábbi sámánok leigázása miatt alakulhatott ki. Maradtak azonban itt-ott néhányan, akik még képesek utat találni a 64 isten egyikéhez a különböző pszichoaktív szerek segítségével.

Ennek a rendszernek a kialakításakor Kuang többféle hagyományra támaszkodott. Részben inspirálódott a tibeti és mongóliai sámánizmusból, de inkább a taoizmus, buddhizmus és a neolitikus Hongshan-kultúra (az első kínai királyság) jegyeit vegyítette. Megjelenik emellett egy ősi kínai jóslási technika, a Ji Csing is, mely a hagyományok szerint a 64 hexagramnak nevezett képleten keresztül ad választ a kérdéseinkre.

Immár a második része jelent meg magyarul az Agave Könyvek gondozásában R. F. Kuang nagy sikerű epikus fantasyjának, a Mákháborúnak. A Sárkányköztársaságban pedig még nagyobb a tét, ugyanis nem elég, hogy Zsinnek szembesülnie kell a szörnyű tettei következményeivel, de hamarosan egy újabb háborúban találja magát, ahol a fiatal lány talán még nagyobb kihívásokkal találkozik, mint korábban. Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a könyvet, játssz velünk és talán te leszel az a szerencsés, aki megnyeri a regény egy példányát!

Nyereményjáték

A Sárkányköztársaság egy igazán kivételes fantasy, de szerencsére a műfaj kedvelői már magyar nyelven is rengeteg elképesztő történet közül választhatnak. Ezért mostani játékunkban híres fantasykat gyűjtöttünk össze, a feladatotok pedig mindössze annyi lesz, hogy az idézetek alapján felismerjétek, melyik regényre gondoltunk. A helyes választ (lehetőleg a szerző nevével együtt) írjátok be a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek van nyerni egy példányt a könyvből!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

R. F. Kuang Mákháborújával először a kedvenc magyar booktuberem, Just a Bookish Soul csatornáján találkoztam. Dominika már a megjelenése előtt lelkesen beszélt róla, a 2019-es újdonságok közül ezt a könyvet várta a legjobban, és az elolvasása után sem csalódott benne. Ekkor lettem én kíváncsi - hiszen csak tudhat valamit egy olyan történet, amely még akkor is képes lenyűgözni az embert, ha magasra helyezi a lécet! A végső lökést a Sárkányköztársaság közelgő megjelenése adta meg, amelynek a blogturnéjából már nem szerettem volna kimaradni, így az első szembejövő akcióban beszereztem a Mákháborút.

A történet egy Nikan nevű fiktív országban játszódik, ahol a kontrollálatlanul terjedő ópium hasznavehetetlenné teszi a társadalom egy részét. A mindennapokat ráadásul beárnyékolja, hogy a nehezen kivívott, törékeny béke veszélyben van - régi ellenségük, a Mugeni Föderáció csupán a megfelelő pillanatra vár, hogy kirobbanthassa az újabb mákháborút.

Zsin éppen ebben az időszakban felvételizik a legrangosabb katonai akadémiára, a Szinegardba. A lány elképesztő kitartásról tesz tanúbizonyságot, de sem ő, sem más nem számít a sikerére, így még ő maga is alig hiszi el, milyen kiváló eredményt ér el végül. Bár már önmagában a felkészülés is küzdelmes volt, a legnagyobb nehézségek viszont csak ezután következnek.

Bevallom, eleinte voltak kétségeim afelől, hogy valóban jó döntés volt-e megvásárolni ezt a könyvet. Néhány, többségében negatív vélemény vette el tőle a kedvemet, amelyekben többek között a világépítés hiányosságait, logikai bukfenceket és a sablonos cselekményt kifogásolták. Ugyan a szerzőt több rangos díjjal is jutalmazták már a Mákháborúért, de ezek a gondolatok nem laikusokban, hanem a műfajt jól ismerő olvasóközönségben fogalmazódtak meg. Végül mégsem hagytam magam befolyásolni - és nagyon örülök, hogy ez így történt. Hála az erős kezdésnek, már az első két oldalon teljesen magával ragadott a történet, és egészen a végéig el sem eresztett. Jelenleg nem hogy egyáltalán nem osztom a negatív meglátásokat, de egy kivételes írót fedeztem fel Rebecca F. Kuangban, akit a későbbiekben is aktívan követni fogok.

Alapvetően a legkevésbé sem vonzódom az ázsiai kultúrák iránt, mégis, kifejezetten örültem, hogy egy Kínáról mintázott fiktív világba kalauzol el minket a szerző. Korábbról csupa pozitív tapasztalatom van a valóságra támaszkodva alkotott fantasy regényekről, így ez már számomra nem furcsa vagy megvetendő. Sőt, nagyszerű eszköz abból a szempontból, hogy képes lehet felkelteni az olvasó érdeklődését az adott kultúra iránt. De Kuang nem csak itt merített a világunkból: a cselekmény számos elemét megtörtént események inspirálták, és a főszereplőt is egy történelmi személyiség alapján alkotta meg. Minderről bővebben egy másik bejegyzésben írtam.

A regény három fő részből áll, melyek közül az első élesen eltér a másik kettőtől. Ez nem is csoda, hiszen itt zajlik a történet megalapozása, hogy még közvetlenül a háború kitörése előtt képet kapjunk Nikan békés, hétköznapi oldaláról. Zsinnel az otthonában találkozunk, ahol megtudjuk, honnan indul és milyen motivációk vezérlik őt a katonai akadémiára való jelentkezésben. Később a Szinegardi évei kerülnek fókuszba, különösen az az időszak, amikor a beilleszkedéssel és a felzárkózással küzd. Ez a nagyjából 250 oldalnyi szakasz a kedvencem az egész regényben - és nem csupán azért, mert tényleg emlékeztet a Harry Potterre. Mintha némileg átgondoltabb és összeszedettebb lenne, mint a későbbi fejezetek, és Zsin személyiségét is eddig a pontig kedveltem igazán.

Egy éles váltással a második és harmadik szakasz már a háború borzalmait taglalja. A csatákon, a politikai játszmákon és a folyamatos, lelkileg megterhelő bizonytalanságon túl Zsinnek az új identitásával is meg kell küzdenie - hiszen kiderült végre, miért annyira más, mint a többiek. És Kuang ebben a részben nemcsak a szereplőkkel, de velünk sem kíméletes: a kegyetlenségeket a legnagyobb természetességgel írja le, köztük azt a jelenetet is, ami brutálisabb, mint a Trónok harca összes kínhalála együttvéve.

Zsin karaktere nagyszerűen passzol ebbe a kontextusba. Szeretem az erős női főszereplőket, az ő személyiségét pedig több elem is igazán hitelessé teszi. Ugyan az már a legelején egyértelmű, hogy hiába indul nehéz sorsú hadiárvaként, ő fogja megmenteni a birodalmat, de az idáig tartó útja különösen küzdelmes. Nem csupán a körülményekkel, de saját magával is meg kell harcolnia. Érdekes és izgalmas szereplő, akinek megéri szurkolni.

Nem sok negatívum fogalmazódott meg bennem az olvasás során, de ami igen, az sem nyom sokat a latba. A legsúlyosabb ezek közül is talán az, hogy míg bizonyos szakaszok részletesen ki vannak dolgozva, addig más részeket elnagyolt a szerző. Ilyen például Zsin szinegardi tanulmányainak időszaka, amelyben az első évet részletesen taglalja Kuang, a többit viszont olyannyira elhanyagolja, hogy nem tudjuk pontosan, mennyit járt az akadémiára. Megemlítendő még, hogy a legelején szereplő térkép nem részletes, több település is hiányzik róla, ami engem kifejezetten zavar, a rengeteg szereplő miatt pedig nem bántam volna egy névjegyzéket a végére (szerencsére a Sárkányköztársaságban már van).

Kuang írásstílusa viszont mindenért kárpótol. Elképesztő, hogy valaki 19-21 évesen képes legyen így fogalmazni (tudom, hiszen én is épp ennyi vagyok), és megalkotni egy ennyire összetett történetet. Vitathatatlanul igényes és átgondolt regény ez, tele izgalmas és váratlan eseményekkel - még ha ezek néha sablonosnak is tűnhetnek (de gondoljunk bele, minden billentyűt leütöttek már a zongorán, manapság nehéz teljesen egyedit alkotni). A tárgyilagossága különösen tetszett, én speciel mindig értékelem, ha valaki ki meri mondani a gyomorforgató dolgokat is (főleg, ha megtörtént események ihlették). A kedvencem viszont egyértelműen a káromkodások - valódi felüdülés volt ezeket olvasni, hiszen így igazán hiteles egy ilyen jellegű történet, és ráadásul mindig tökéletesen passzoltak a kontextusba.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy a negatív vélemények nem tudtak eltántorítani ettől a regénytől. Lehet, hogy a kritikusoknak bizonyos szempontból igazuk van, ám kevésbé rutinos fantasy olvasó lévén ezeket a hiányosságokat nem vettem észre, és nem is szeretnék foglalkozni velük. Élveztem az olvasását, és ez a lényeg. R. F. Kuang olyan munkát végzett, amit csak tisztelni tudok (főleg, miután utánanéztem, mi inspirálta a könyv megírására), és kíváncsian várom, mivel fog meglepni a következő kötetekben.

Rögtön olvasás után 5 csillagot adtam volna, ám jobban belegondolva az nem lenne teljesen helyénvaló. Bár az első rész miatt abszolút megérdemelné, hiszen azt imádtam, de a későbbiekben - beleértve a finálét is - már nem éreztem magam annyira lenyűgözve. Ha lenne az 5 és a 4.5 csillag között még egy szint, oda raknám, de most inkább az utóbbit választom.

Mindenkinek, akinek elég erős a gyomra egy durvább, Trónok harca-szintű kegyetlenkedésekkel teli, de egyébként nagyszerű fantasyhoz. Különösen lányok számára a 16-25 éves korosztályban.

Kiadás: Agave (2019)
Oldalszám: 572
Sorozat: Mákháború 1.
Eredeti cím: The Poppy War (2018)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: epikus és low fantasy, grimdark

Ti olvastatok már grimdarkot?

Már egyszer, a tavalyi első félévre vonatkozóan is kitöltöttem ugyanezt a book TAG-et, de rögtön egyértelművé vált, hogy ebből hagyomány lesz a későbbiekben. Akkor először a Zakkant olvason találkoztam vele, most is Anett idei verziója juttatta eszembe a létezését.

Angolul kevésbé tudóknak: ennek a kérdéssornak a lényege, hogy segítsen összefoglalni az első félév olvasmányélményeit. Ha megtetszik, töltsd ki te is! :)

1. A legjobb 2020-as olvasmányok

Idén is rengeteg fantasztikus könyv került a kezembe, de őszintén, a legjobbakat nem volt nehéz kiválasztani, hiszen még a többihez képest is szinte műalkotások. Rögtön januárban a Testamentumok nyűgözött le Margaret Atwood tollából, amiről mindenkinek úgy nyilatkozom, mint a tökéletes regényről. A Csillagtalan tenger minden várakozásomat felülmúlta, egyszerűen bámulatos az az írói munka, amit Erin Morgenstern végzett. Az Unortodoxra pedig nincsenek szavak, mennyire megfogott, és ehhez legalább annyira hozzájárult Deborah Feldman írásstílusa, mint maga a tartalom.

2. A legjobb folytatás, amit 2020-ban olvastál

A Testamentumokat már az előbb is említettem, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire nagyszerű ez a könyv. Nem csupán méltó folytatása lett A szolgálólány meséjének, de bizonyos szempontból még jobb is nála. De tekintve, hogy a két könyv megjelenése között 34 év telt el, ez nem is meglepő.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

A friss megjelenéseknek a többségével szerencsére van lehetőségem turnézni, és most a nyári szünettel járó végtelen szabadidőre való tekintettel le is csaptam mindenre, ami érdekel, de sajnos Saul Austerlitz A Jóbarátok-generációja nem tartozik közéjük. Jelenleg épp először nézem ezt az ikonikus sorozatot, és természetesen már az első perctől fogva a rabja vagyok, ezért minden érdekelne, ami vele kapcsolatos.

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Erin Morgenstern Csillagtalan tengerének nem a története nyűgözött le, hanem a szerző írásstílusa. Elképesztő, ahogy ez a nő játszik a szavakkal, és ha ez nem csupán ennek a könyvnek a sajátossága volt, minél többet szeretnék belőle kapni. Szerencsére az Agave hamarosan megjelenteti az első könyvét, az Éjszakai cirkuszt, amit semmiképp sem szeretnék kihagyni.

A másik, amit izgatottan várok, az Holly Blacktől a The Queen of Nothing. Tavaly év végén olvastam el A levegő népe sorozat első két részét, aminek olyan őrületes függővége volt, hogy majdnem angolul estem neki a záró kötetnek. Remélem, a kiadó nem tolja el ennek a megjelentetését is!

5. Legnagyobb csalódás

Ugyan egyértelműen Alice Broadway Ink-je volt a legrosszabb élményem idén, de őszintén szólva tőle eleve nem vártam túl sokat. Jenny Han népszerű sorozatától, az A fiúknak, akiket valaha szerettemtől viszont annál többet, így a legnagyobb hasraesést ő okozta. Ennek okát az értékeléseiben (első, második) bővebben kifejtettem.

6. Legnagyobb meglepetés

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy neked új)

8. Legújabb könyves szerelem

9. Legújabb kedvenc karakter

10. Egy könyv, amin sírtál

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál

15. Melyik könyveket szeretnéd idén év végéig elolvasni?

Bár alapvetően nem vagyok híve az ehhez hasonló tematikus Book TAG-eknek, most mégis kivételt teszek. Nem csupán azért, mert a Blogturné Klub saját készítésű kérdéssoráról van szó - amely a nemrég megjelent Jégvarázs-újragondolás, a Ne érezz, ne kérdezz! (katt az értékelésemért) apropójából lett megalkotva -, hanem mert különösen jó kérdések kerültek bele végül. :)

Ha nektek is legalább ennyire megtetszett, és van kedvetek hozzá, töltsétek ki ti is, majd osszátok meg velünk az eredményt!

Anna – Egy bátor, félelmet nem ismerő hősnő, aki minden helyzetben feltalálja magát

Elza – Karakter, akinek titkolnia kell valódi személyiségét

Kerstin Gier sorozatának alaptörténete azt fejtegeti, mi történik akkor, ha egyszer csak képesekké válunk tudatosan álmodni. A főszereplőnk, Liv Silber egyik napról a másikra tesz szert erre az adottságra, amellyel nem csak a saját álmait tudja irányítani, de akár másokéba is beléphet. Az azonban, ha ennek a módját mások is megtudják, veszélyes lehet a társadalomra nézve.

Kristoff – Egy kedves, szelíd férfi karakter

Egyértelműen Maxon herceg karaktere az, ami miatt annak idején menthetetlenül, végérvényesen beleszerettem a Párválasztó sorozatba. Amellett, hogy egy gáláns, ártatlan és nagylelkű férfi, példaértékűen bánik a történet hősnőjével, Americával. Igazi álompasi!

Hans – Gonosz, aki eleinte szerethetőnek tűnik

Minden értékelés, amit valaha olvastam erről a sorozatról, kihangsúlyozza, hogy az Éjúr a történet főgonosza. Én mégis képtelen voltam elhinni: Leigh Bardugo nagyszerűen el tudta hitetni velem, hogy ő egy jó ember. Hihetetlenül megnyerő karakternek alkotta meg, akit a legtöbb olvasó akaratlanul is azonnal megkedvel, ráadásul tökéletesen összeillenek a női főszereplővel.
A sorozatot egyébként csak ajánlani tudom bárkinek, aki egy kicsit kegyetlenebb, de nagyszerű fantasyt keres. Itt, itt és itt írtam a kötetekről.

Olaf – A legviccesebb jelenet, amit valaha olvastál

Konkrét jelenetet képtelen lennék kiemelni az eddigi olvasmányaim közül, így inkább könyvet (sőt, egyből hármat) mondok. Kerstin Gier fantasztikus, időutazós-szerelmes sorozatán annak idején annyit nevettem, hogy nem egy furcsa pillantást kaptam a családomtól közben. Ám nem ez az egyetlen pozitívum, amit kiemelhetek vele kapcsolatban: idősebb fejjel újraolvasva sokkal jobb élményt nyújtott, mint először, így ma már bátrabban merem ajánlani bárkinek. Remek kikapcsolódás.

Anna és Elza – Egy könyv, amiben fontos szerep jut a családi- vagy baráti kapcsolatnak

Ritkán kerül családregény a kezembe, de Chloe Benjamin könyve emlékezetes közülük. Az alaptörténet szerint négy testvér az eseménytelen nyári szünetben ellátogat egy jósnőhöz, hogy megtudhassák tőle a haláluk dátumát. Ez a lépés nem csupán a saját életükre lesz jelentős hatással, de az egymással való kapcsolatukat is nagyban befolyásolja. Itt írtam a könyvről.

Arendelle – A kedvenc fantasy világod

Erre a kérdésre teljesen egyértelmű a válasz. Hiába vagyok odáig a legtöbb eddig olvasott fantasy világáért, és hiába képzeltem már bele magam közülük nem egybe, a Harry Pottert semmi sem tudja überelni. És botrány ide vagy oda, ez már így is marad.

Legyen hó! – Egy karakter, aki képes volt maga mögött hagyni a fájó dolgokat

Az egyik kedvenc könyvem, amely túl kevés figyelmet kap az írónő (L. M. Montgomery) többi könyvéhez, na meg ahhoz képest is, mint amit megérdemelne. Egy jellegtelen és csúnyácska vénlányról szól, akit a családja világéletében elnyomott, ám a halálos betegsége felfedezése után újjászületik, és megvalósít mindent, amiről addig csak álmodott.

Anna és Kristoff – Kedvenc könyves szerelmespárod

Nem egy bejegyzésben emlegettem már, hogy Mary E. Pearson remekműve bebetonozta magát a kedvenc YA fantasy sorozatomnak szánt helyre, és hiába olvastam azóta több csodát ugyanebben a műfajban, a szívem örökké a Fennmaradottak krónikáié. Ez a rajongás elsősorban a szerelmespárnak köszönhető: nehéz, kegyetlen és szenvedős történet az övék, amit különösen nagy élvezet volt figyelemmel követni.

Elvarázsolt Erdő – Egy könyv, ami kimozdított a komfortzónádból

Vicces, mennyire ráillik ez a kategória az egyik friss olvasmányélményemre. Még az értékelésében is kiemeltem, hogy számomra a Levél a királynak sok szempontból komfortzóna-elhagyós eset volt, hiszen a műfajaiban (gyerekkönyv és lovagregény) korábban nem nagyon próbáltam szerencsét. Mindezt bővebben kifejtettem abban a bizonyos posztban, tehát nem ismétlem magamat. Fantasztikus kaland volt, remélem, a jövőben minél többen felfedezik majd maguknak a könyvet.

Olvassátok majd el Dreamworld, Csak olvass!, Utószó és Flora the Sweaterist verzióját is! :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Jelenleg, 20 évesen és bőven diákként a legkevésbé sem foglalkoztat a gyermekvállalás kérdése. Ugyan épp a héten műtötték ki az egyik petevezetékemet, ezért az átlagnál kicsivel kevesebb esélyem van a későbbiekben természetes úton teherbe esni, de ezen a dolgon még legalább tíz évig nem kell aggódnom. Egyelőre tehát személyesen, de még a családi-ismerősi körömet tekintve sem érint az örökbefogadás kérdésköre, semmiféle szempontból. Hiába esem azonban távol a könyv célközönségétől, egy percig sem volt kétséges, hogy érdekel-e Mártonffy Zsuzsa írása. Úgy gondolom, egy ennyire elterjedt jelenséggel kapcsolatban egyszerűen nem tehetjük meg, hogy homokba dugott fejjel, tájékozatlanul és a meglehetősen elavult, alaptalan sztereotípiákra hagyatkozva alkotunk véleményt, hiszen a nem megfelelő hozzáállással mély sebeket is ejthetünk másokon.

Nem mondom azt, hogy korábban teljesen laikus voltam a témában, hiszen a médiában néha egy-egy riport erejéig előkerül az intézetben nevelkedő gyermekek, vagy éppen a nevelőszülők kérdése. Ám az, hogy némi fogalmam akad a rendszer egy-egy eleméről, messze nem jelenti, hogy értem is azt. Az örökbefogadás témaköre sokkal mélyebb, bonyolultabb és összetettebb annál, mint amit az ember gondolna, és az Akiknek két anyja van éppen azért született, hogy tisztázzon minden előismeretet és félreértést.

A szerző, Mártonffy Zsuzsa maga örökbefogadó szülő: 2013-ban a vér szerinti gyermeke mellé két kisfiút vett magához. Blogját, a hiánypótló, kifejezetten az örökbefogadás kérdéskörét boncolgató Örökbe.hu-t 2014 óta vezeti, mára több mint 500 bejegyzéssel segítve az érdeklődő, vagy éppen érintett embereket. Örülök, hogy egy ennyire hiteles személy áll a könyv mögött, hiszen ez a tevékenység ékes bizonyítéka annak, hogy ez a téma valóban a szívügye, és rendkívül elfogadóan, nyitottan áll mások történetéhez.

Maga a kötet a bloghoz hasonló elgondolás mentén készült. Nagyrészt személyes történeteket tartalmaz, amelyeket interjús és elbeszéléses formában olvashatunk, majd a végén egy nagyjából 75 oldalas szakaszban a gyakorlati információkat is összefoglalja. A személyes sztorik rendkívül sokrétűek: megszólal nevelőszülő, örökbeadó, örökbefogadó, felnőtt örökbeadott és szakember. Olvashatunk sikeres és sikertelen örökbefogadásról. Vannak köztük egyszerűbb történetek, de kacifántosak is - megszólal például egy család, ahol a három gyermek közül az első az édesanyjával nevelkedett, a másodikat az apja vitte magával, a harmadikat pedig örökbefogadták. Nem volt egyszerű dolga a szerzőnek a válogatásnál, hiszen minden egyes történet más és más, és mindegyik értékes, mégis úgy gondolom, nagyszerűen reprezentálja ez a kötet a különböző sorsokat.


A koncepció telitalálat, de a storytelling módszerével ez nem is lehetne másképp. A könyv általa hatékonyabban eléri a célját, hiszen nem csupán az ismereteink tágulnak, de könnyebben megértjük a lelki folyamatokat is, hiszen az empátiánkra nagy hatást gyakorol. Az olvasó közelebb érzi magához a szereplőket, szinte mintha közvetlenül velük beszélgetnénk a témáról, és ez így van jól.

Az elrendezéssel azonban nem értek egyet. Ugyan azzal, hogy egyből a személyes történetekkel indul a könyv, jól meg lehet fogni az olvasót, ám mégsem látok abban logikát, hogy a fogalommagyarázat a legvégén legyen. Ebben a szakaszban magyaráz meg ugyanis több olyan kifejezést vagy folyamatot a szerző, ami már az interjúk során előkerül, és a jelentését laikusként nem feltétlenül lehet kikövetkeztetni a szövegkörnyezetből. További negatívum, hogy bizonyos információk már a könyökömön jöttek ki, annyiszor vannak megismételve a szövegben (ha nem szerepel legalább tízszer az, hogy az örökbefogadó 45 évvel lehet idősebb a gyermeknél, akkor egyszer sem).

Ezek az apróságok azonban semmit sem vonnak le a könyv értékéből. Egyértelműen eléri a célját: átfogóan és közérthetően beszél erről a bonyolult és nehéz témáról, kitérve olyan részletekre is, amellyel lehet, hogy a témában jártasak sincsenek teljesen tisztában. Még az én kissé speciális helyzetemre is találtam választ a szövegben (mi van akkor, ha mégsem lehet gyermekünk, és már kiköltöztünk külföldre, örökbe fogadhatunk-e itthonról?).

Összességében az Akiknek két anyja van egy abszolút hiánypótló és értékes könyv, amit legszívesebben kortól és nemtől és minden egyébtől függetlenül mindenkinek a kezébe nyomnék elolvasásra. Még annak is sokat tud adni, aki a legkevésbé sem érintett az örökbefogadás kérdésében - legyen szó akár hozzám hasonló fiatalról, akinek még egy darabig nem aktuális a babaprojekt, akár szülőről, aki már jártas a gyermeknevelésben… Olvassátok el!

Értékelés

Az elrendezésen kívül semmiféle negatívumot nem tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban, így abszolút megérdemli a maximális, 5 csillagos értékelést. Köszönöm, hogy elolvashattam!

Kinek ajánlom?

Ahogyan fent is kiemeltem, mindenkinek, aki rendelkezik legalább egy minimális szintű empátiával. Már csak azért is, hogy legalább ennyi ismerete legyen a témában, de kifejezetten hasznos a megfelelő attitűd kialakításához.

Kiadás: Bookline (2020)
Oldalszám: 304
Műfaj: ismeretterjesztő

Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu bloggere első műve egy hiánypótló kincs az örökbefogadás témájában. A kötetben igaz történetekről olvashatunk, melyek megrendítőek és elgondolkodtatóak. Ha kíváncsiak vagytok erre az egyedülálló és érzelmes könyvre, tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy példányt belőle!

Nyereményjáték

Mártonffy Zsuzsa évek óta tevékenykedik bloggerként is, ezáltal sok információt megtudhatunk róla. Bloggereink összegyűjtöttek pár kérdést az írónő életéhez kapcsolódóan, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába a választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Különös kapcsolatom van a Riverdale-lel. Sosem szerettem a sorozatot, ugyanakkor mégis figyelemmel követem, ha éppen mazochista hangulatba kerülök, és kedvem támad öldökölni az agysejtjeimet. Az egyetlen, amit pozitívumként ki tudok emelni vele kapcsolatban, az a látványvilág (szerintem ez a sorozat inkább szól az elképesztő felvételekről, mint bármi másról), de a többi eleme, különösen az a rengeteg dráma néha annyira sok tud lenni, hogy nem egyszer félbehagytam már évadot.

Jogosan merülhet fel a kérdés ezek után, hogy akkor mégis miért olvastam el ezt a könyvet? Nos, azt én magam sem tudom. Az igazság az, nem is emlékeztem arra, hogy jelentkeztem a turnéjára, ezért kissé meglepődtem, amikor a kiadó elküldte a fájlt. Ekkor azonban már nem fordulhattam vissza, így vállat vontam, és nekikezdtem. Higgyétek el, én vagyok a legjobban meglepődve azon, mennyire élveztem az olvasását.

Eleinte kissé furcsa volt, hogy ez a könyv nem onnan indul, ahol a sorozat, mivel az első évad történéseinek a közvetlen előzményeit beszéli el. Ugyan ezeket mi, sorozatnézők ismerjük már a visszatekintésekből és beszámolókból, de itt egyben, lineárisan követhetjük végig az eseményeket. Amikor ezt realizáltam, szkeptikus énem egyből működésbe lépett, nem tudtam ugyanis elképzelni, mi újat adhat még a sorozathoz ez a regény úgy, hogy hiteles is maradjon. Azonban - szerencsére - ebből a szempontból csalódnom kellett. Méghozzá nem is kicsit.

Először pontosítsuk, hol is járunk időben. Mivel a közvetlen előzményekről van szó, a regény ott ér véget, ahol a sorozat kezdődik (tehát a folyónál történteknél). A négy főszereplőnk - Archie, Jughead, Betty és Veronica - mind egymásétól teljesen különálló cselekményszálat kapott, amely az ezt az incidenst megelőző pár nap történéseit beszéli el. Archie-é elsősorban a Ms. Grundy-val való különös viszonyát részletezi, de kicsit az apjával való kapcsolata is előtérbe kerül. Jugheadnek a sérelmeiről olvashatunk, kiváltképp az Archieval és az édesapjával kapcsolatosakról. Betty szakaszai a los angelesi gyakornoki munkájáról szólnak, amelyet egy magazinnál végez, és ami maximum említés szintjén került be a sorozatba, tehát ez már önmagában újdonság (de javítsatok ki, ha tévedek, csak az első epizódba néztem bele emiatt). Veronicának pedig a régi életét ismerhetjük meg, amikor még dúsgazdagnak számított.


A könyv legfőképpen azért nyűgözött le ennyire, mert olyan részletekre világít rá, amelyek a sorozatban jóval kevesebb hangsúlyt kaptak, mégis, a szereplők jellemének megismerése és megértése szempontjából szerintem kifejezetten fontosak. Korábban Veronica esetében kifejezetten zavart, hogy a sorozatban nem kaptunk ízelítőt abból, hogyan viselkedett pontosan az emberekkel abban az időszakban, amikor még az elithez tartozott, de azt az elmondásokból tudtuk, hogy egy valóságos hárpia volt. A regény többek között ezt a hiányosságot pótolta számomra, ezáltal sokkal komplexebb képem alakult ki róla.

Archieval és Jugheaddel kapcsolatban ugyanezt tudom kiemelni. Különösen tetszett, hogy míg Archie a sorozatban bizonyos szempontból túlidealizált karakter, addig ez a könyv remekül kihangsúlyozta a hibáit és a rossz döntéseinek súlyát. A hitelesség azonban itt Bettyről sajnos egyáltalán nem mondható el. Az ő szakaszai nagyrészt naplóformában vannak megírva, amit egy-egy általa készített cikk színesít - vagyis olyan, mintha magának a karakternek a szavai lennének beillesztve a regénybe. Ezek megfogalmazását én azonban kifejezetten ügyetlennek és gyermetegnek találtam, ami azért nem stimmel, mert Betty elvileg tehetséges újságíró.

Imádom - és ez a második nagy kategória, amiben a könyv újdonságot tud mutatni -, hogy a szöveg különböző betoldásokkal van tele. Akadnak benne például SMS-ezések, levelek, emailek, listák és brosúrák, illetve részletek a szereplők saját írásaiból (Betty cikkeiből és naplójából, Jughead könyvéből, valamint Dilton Doiley feljegyzéseiből). Sőt, egy darabig úgy tűnt számomra, hogy ilyenekből fog állni az egész regény - mintha az lett volna a koncepció, hogy a szerző összeszedegeti a Riverdale szereplői által írt dolgokat, és összefűzi őket -, de ezt sajnos végül Archie és Veronica szakasza megtörte. Nem negatívum, de díjaztam volna ezt az elgondolást.

Végezetül még egy pozitív elem: meglepő módon a regény írásmódja tökéletesen tükrözte a sorozatnak azt a jellegzetes, rejtélyes hangulatát. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szerző törekedett a minél drámaibb megfogalmazásokra, így akad benne egy-egy olyan megjegyzés - kiváltképp Jughead részéről -, mint "...vagy legalábbis eddig azt hittük", és "...a végkifejletet senki nem látja előre". Néha kicsit sok, de nagyon hatásos.

Összességében meglepően jó élményt tud nyújtani a Riverdale könyv formájában. Remekül kiegészíti a sorozatot, hiszen nem csak új információkkal szolgál, de a már ismerteket is egészen más megvilágításba helyezi. A rövid fejezetek és gördülékeny megfogalmazás miatt könnyen és gyorsan olvasható, a különböző betoldások által pedig még élvezetesebb, izgalmasabb. Biztos vagyok benne, hogy később a folytatás elolvasásával kapcsolatban már nem lesznek kétségeim - rögtön igent mondok majd.

Értékelés

Kinek ajánlom?

Mindenkinek szívből tudom ajánlani, aki szereti, vagy legalább kedveli valamilyen szinten a történetet, és szeretne minél részletesebben megismerkedni a szereplőkkel, konfliktusokkal, és persze magával a világgal, amelyben játszódik.

A Riverdale, miután karakterei képregény formájában sok ember szívébe beférkőztek, sorozatként is meghódította a világot. A 2017-ben debütált adaptáció töretlen népszerűségének hatására született meg az előzményeket összefoglaló könyv Micol Ostow tollából, melyet a Maxim kiadónak köszönhetően ettől az évtől magyarul is olvashatunk. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolnak bloggereink a regényről, és esetleg szert is tennél egy példányra belőle!

Nyereményjáték

A Riverdale világa elsősorban az ikonikus szereplői miatt válhatott ennyire népszerűvé a közönség körében. Játékunkban ezen karakterekre jellemző megszólalásokat hozunk, nektek csupán annyi a dolgotok, hogy kitaláljátok, ki mondhatta ezeket.
Fontos: az idézetek a könyvből származnak, de bőven elég a sorozat első évadának ismerete is a megfejtésükhöz. Egy karakter többször is szerepelhet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista