Már A Mímes Rend őszi megjelenésekor látni lehetett, hogy Samantha Shannon sorozata ezúttal nem fog olyan véget érni, mint az első magyar megjelenése alkalmával. És mivel a második rész borzasztó függővéggel zárult, nem volt nálam boldogabb ember abban a pillanatban, amikor kézhez kaptam A lázadás dalát, a Csontszüret-sorozat első részét, amely eddig magyar fordításban még nem volt olvasható. És nem meglepő módon egy jottányit sem vagyok csalódott amiatt, amit ebben a viszonylag rövid részben kaptunk az írónőtől.
A lázadás dala pontosan abban a pillanatban folytatódik, ahol A Mímes Rend véget ér. Jaxonról, Paige korábbi főnökéről és mímesuráról kiderül, hogy kapcsolatban áll a Scionnal, sőt, a refaitákról is mindvégig tudomása volt – nem véletlenül. Sok évvel ezelőtt ugyanis ő volt az az áruló, aki leleplezte az oxfordi lázadást, és miatta büntettek meg szörnyen több refaitát is, többek között Arcturus Mesarthimet. Paige sikeresen megmenekül az összeesküvésből, viszont hamar kiderül, hogy egy sokkal nagyobb kihívással kell szembenéznie. A Scionnak sikerült ugyanis kifejlesztenie azt a rendszert, ami képes azonosítani a közelben lévő látókat, de mivel láthatatlan, kiiktatni és kikerülni szinte lehetetlen. A szindikátus új alkirálynőjeként Paige-re hárul a feladat, hogy megmentse a látókat a biztos haláltól, amit a lelepleződésük jelent.
Némileg tartottam tőle, hogy kicsit több mint fél év eltelte után nehezen fogom felvenni a történet fonalát, de felesleges volt. Hiába rossz a memóriám, meglepően gyorsan belerázódtam és felrémlettek az emlékek, így nem bántam meg, hogy nem olvastam újra az előző két részt. Nem kis részben hozzájárult ehhez a cselekmény tempója is, hiszen rendkívül gyorsan belecsaptunk a problémák közepébe. Mindemellett maga a szerző is fel van készülve rá, hogy nehezen követhető a történet fonala a folytatások között, ezért a szövegbe is beleszőtt néhol magyarázatokat, valamint a kötet végén található szószedet és karakterlista is óriási segítség számunkra.
Shannon ebben az esetben is követte a metódust, ami az eddigi könyveit is jellemezte: a főszereplőnket egy idegesítően lehetetlen helyzetbe keverte – olyanba, amiből látszólag semmi kiút nincsen, és biztosak lehetünk benne, hogy hatalmas sérüléseket fog szerezni benne. Ugyanakkor Paige-t nem csupán a mellékszereplők, de kicsit én is hajlamos voltam alábecsülni az előző könyvekben, hiszen valahogyan mindig döbbenetes győzelmet aratott.
A cselekményről nem áll szándékomban sokat elárulni, hiszen a sorozatnak ezen a pontján még a leghomályosabb leírás is tartalmazhat spoilereket, ami egy ennyire dinamikus, fordulatokkal teli történetben igencsak el tudja rontani az olvasók élményét. Azt viszont muszáj kiemelnem, mennyire kíváncsi voltam, milyen irányba fejlődik tovább Arcturus és Paige viszonya. Eleinte kételkedve fogadtam, hogy vajon ez a jó irány-e, de kétségtelen, hogy passzolt Paige karakteréhez és jelenlegi szerepéhez a hezitálás, és persze ez további konfliktusok katalizátora volt.
Sokan állítják, hogy ez a kötet gyengébbre sikerült, mint az előzőek. Én nem feltétlenül értek ezzel egyet. Eleinte valóban lassabbnak érződött, mint amit megszokhattunk Shannontól, de a végére igazán érdemes volt várni. Mindemellett én végig úgy éreztem, ez a kötet inkább átkötés két sokkal ütősebb történetszakasz között, amelyre nem mellesleg a hossza is utal.
Összességében szerintem A lázadás dala méltó folytatása a sorozatnak. Kicsit sem csalódtam Samantha Shannon történetvezetésében, az első pillanattól magával ragadott és nagyon nehéz volt letenni a könyvet még rövid szünetek erejéig is. Elképesztő az a dinamika, amivel a szerző végigvezet minket a cselekményen, egy percig sem hagy unatkozni bennünket. A leginkább azonban Paige személyiségfejlődése nyűgözött le. Kíváncsian várom, mit tartogat számunkra a következő rész, nagyon izgatott vagyok miatta, és remélem, nem várnak vele túl sokat!
Oldalszám: 400
Sorozat: Csontszüret 3.
Eredeti cím: The Song Rising (2017)
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: fantasy, disztópia, sci-fi, ifjúsági
.png)
.png)
