Nektek fontos az, melyik kiadótól olvassátok a könyveiteket? Nekem
kifejezetten. Ez lehet, sokak számára furcsán hangzik, de egészen ésszerű magyarázat van arra, miért alakult így nálam. A Blogturné Klubnál nem olvashatunk bármit: azokból a könyvekből választhatunk, amelyek kiadójával kapcsolatban állunk, így lényegében a címek csak "másodlagosak" ebben a folyamatban.
Mindemiatt az utóbbi időben már elkezdett körvonalazódni bennem, milyen preferenciáim vannak a könyvkiadók terén, így nem volt nehéz hozzászólni a Témázós csapat ehavi kérdéséhez, amikor ismét meghívtak a közös posztolásra. Októberben a könyves közélet témakörét járjuk körül, én azon belül is elsősorban a kedvenc kiadóimról, az olvasókkal való kommunikációról és némileg a vírushelyzetről fogok beszélni.
Mely kiadóktól olvasok a legtöbbet?
➝ Libri-csoport (Libri, Kolibri, Helikon, Park, Jelenkor)
Ha kedvencet kellene választanom a magyar könyvkiadók közül, egyértelműen a
Libri-csoport a befutó – nem csupán tőlük olvasom a legtöbb könyvet
(és ahogy idősödöm, egyre többet), de arányaiban az ő kiadványaik is tetszenek
a legjobban a piacon.
Magától a Libritől leginkább a komolyabb témákat körüljáró,
tartalmas, igényes, felnőttes könyvekhez nyúlok. Az utóbbi időszakban több
kiemelkedő olvasmányélményem is volt innen, mint például az
Unortodox, a
Kim Dzsongun
portrékötet, az adleriánus pszichológiát feldolgozó
Vállald fel bátran önmagad, Rubik Ernő
A mi kockánkja, vagy éppen a Hitler előkóstolóiról szóló
A Farkas asztalánál.
A Parktól eddig inkább tudományos jellegű könyveket olvastam, ilyen a
Titokzatos memória,
A farkasok bölcsessége
vagy David Attenborough-féle Utazások a világ túlsó felére.
Hiába vagyok már huszonéves, a gyerek- és ifjúsági vonalon – amit itt a
Kolibri képvisel – is szoktam találni izgalmas példányokat. A
Levél a királynak
például óriási kedvencem lett, de kedveltem a skandináv mitológiáról
szóló Odin és bandáját, valamint a
Caraval-sorozatot is.
A Bookline-tól igazán a színes, képekkel, infografikákkal teletűzdelt köteteket kedvelem – ilyen az Ezerarcú Japán, a Kahlo vagy az Einstein.
➝ Könyvmolyképző
A Libri-csoport után magasan a KMK-tól olvasom a legtöbb könyvet. Ez még
számomra is meglepő, hiszen a fő profiljukat alkotó műfajok többsége
meglehetősen távol áll tőlem (gondolok itt elsősorban az erotikus és erősen
romantikus regényekre), ráadásul egyre inkább kezdek kinőni a young adult
kategóriából is. Mégis, egyszerűen jól esik néha kikapcsolódás gyanánt kézbe
venni egyet-egyet a könyveik közül.
Leginkább a kiemelkedően népszerű regényeikkel szoktam próbát tenni (pl.
Macskanő: Lélektolvaj), illetve bizonyos YA fantasy sorozataikért vagyok teljesen oda (pl.
A levegő népe
Holly Blacktől,
Grisaverzum). Az sem mellékes, hogy van néhány állandó szerzőjük, akiktől
mindent is elolvasnék (pl. Sarah Dessen, Kerstin Gier, Erin Watt,
Colleen Hoover).
➝ Maxim
A Maximmal ugyanaz a helyzet, mint a KMK-val: kezdek kinőni a fő profiljukat
alkotó műfajokból. Bár a címeik közül jóval kevesebbért tudok lelkesedni, de
volt azért néhány kiemelkedően jó olvasmányélményem, amelyek miatt a szívemhez
nőtt a kiadó. Ilyen például Anna Banks
sellős sorozata (Szirénia öröksége), a
Veled minden hely ragyogó, vagy éppen a
Riverdale.
➝ Agave
Ezt a kiadót csupán mostanában kezdtem el felfedezni magamnak, de biztos
vagyok benne, hogy a jövőben nagyon jóban leszünk. Akármit olvastam eddig
tőlük, azok nem pusztán jó könyvek voltak, hanem egyenesen páratlan,
összehasonlíthatatlan élmények (pl. Mákháború, Csillagtalan tenger).
➝ Menő/Manó könyvek
Velük is épp csak ismerkedem, de egyre több érdekes címük van, amikért megéri
figyelni a könyveiket. Ilyen például a Sorsfordító történetek sorozat
(ismert Disney-mesék átiratai), amiből egyelőre a Jégvarázsos
Ne érezz, ne kérdezz!-t olvastam. Emellett elkezdték a klasszikusokat gyönyörű, új köntösbe öltöztetni (pl.
Kisasszonyok,
Büszkeség és balítélet), amit remélem, még egy darabig nem terveznek abbahagyni, mert imádom ezeket
a csoda borítókat.
➝ 21. század kiadó
Nem sok kiadványt olvastam még a 21. századtól, de amit igen, annak a többségét imádtam. Gyönyörű, igényes és érdekes könyveik vannak, mint amilyen a Jóbarátok-generáció, az Akarsz beszélni róla? vagy A szabadság nyomában. A Familiárisokat külön kiemelném, a különleges nyomdatechnológia, amit ennél a kötetnél alkalmaztak már önmagában élménnyé teszi az olvasást, és ha ezt később is bevetik... nos, a pénztárcám nem lesz túl boldog.
A kiadói kommunikációról
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem, ahogy egyre többet és többet
olvasok, úgy válik egyre inkább fontossá az, hogyan reagálnak a kiadók a különböző olvasói megkeresésekre, illetve mennyire engedik be a szélesebb közönséget a háttérfolyamatokba. Részben nevezhetjük
ezt szakmai ártalomnak is, hiszen az egyetemen kommunikáció- és médiatudományt
tanulok (azon belül is PR-t, ami épp a vállalati kommunikációról, vevőkkel való
kapcsolatépítésről szól).
Bár én személyesen még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy bármilyen problémával, észrevétellel, kérdéssel kényszerültem volna megkeresni egy kiadót, a különböző olvasói csoportokban viszont látom, hogy ez senkinek sem okoz gondot – és ez nagyszerű! Ha tagjai vagytok ilyennek, biztosan belefutottatok már legalább egy arról szóló posztba, hogy a hibás könyveket szó nélkül kicserélik, vagy éppen, hogy a sokadik "mikor jelenik meg a sorozatom következő része" jellegű kérdésre is készségesen válaszolnak.
Persze nincsenek illúzióim – az üzleti érdekeik ezt a segítőkész hangnemet követelik meg. Ha kevésbé lennének nyitottak az olvasói kérdésekre, valószínűleg annyival kevesebben is vennének szívesen könyvet a kezükbe. Szeretném hinni, hogy annak a cégnek, amelyik könyvekkel foglalkozik, van egy erős missziója – már csak abból adódóan is, hogy nem ez a legjövedelmezőbb piac a világon –, de tény, hogy profitorientált vállalatokról van szó, akik a minél nagyobb és minél hűségesebb vásárlókör kiépítésére törekednek.
Mindez lehet, hogy túl ridegnek hangzik, és akár egy fogyasztói társadalom pocskondiázásáról szóló bejegyzés bevezetője is lehetne (aminek amúgy messze nem vagyok híve), de valójában vevőként csak jól járunk vele. Azon kívül, hogy gördülékeny a panaszkezelés, a kiadók mindent megtesznek azért, hogy a kedvünkben járjanak.
A Könyvmolyképző például rendszeresen beenged bennünket a kulisszák mögé. Egyre gyakrabban futok bele a borítótervezői pályázatokról vagy borítószavazásról szóló Facebook-posztjaikba, de rendkívül szimpatikus volt az is, mikor a könyveiket szállító kamionjuk balesetéről számoltak be nyíltan, őszintén. Ám engem leginkább a nyomdai folyamatról szóló fotósorozatukkal vettek meg még az év első felében.
Remek módja az olvasókkal való kapcsolattartásnak a zárt Facebook csoport működtetése. A KMK (Vörös pöttyös könyvek), a Maxim (Dream Klub) és az Agave (Agave rajongói központ) különösen sok energiát fektet ebbe, és ahogy látom, nagyszerűen működnek is. Szerintem lenne igény akár a többi kiadó felé ugyanerre, akár még a meglévők mellett is (én különösen hiánypótlónak tartanék egy Libris közösséget).
És végezetül, ha már szóba került az Agave, muszáj megjegyeznem, mennyire szimpatikus volt a tavaszi karantén alatti kommunikációjuk. Ők voltak az elsők, akik őszintén nyilatkoztak arról, mennyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek a vírus miatt, és az olvasóik segítségét kérték ahhoz, hogy tovább működhessenek. A visszajelzések alapján az volt a benyomásom, sokakat megérintett és tettre sarkallt ez a nyíltság (köztük engem is, így tettem szert például a fent emlegetett Mákháború példányomra).
Összességében egyelőre ennyi lettem volna a könyves közélet témájában. Ha olvasnál még, nézz rá a többiek bejegyzésére, vagy az eggyel korábbi témázós posztomra, amit a könyves posztok vs. egyéb posztok kérdéséről írtam.
Lesd meg a többiek gondolatait is a témában:
A Szofisztikált Macska || Dóri Online olvasónaplója || Je suis Eszti || PuPilla Olvas
Zakkant olvas
A Szofisztikált Macska || Dóri Online olvasónaplója || Je suis Eszti || PuPilla Olvas
Zakkant olvas
4 megjegyzés
Megragadom a lényeget: Szofisztikáltmacskával nagyon egy hullámhosszon vagytok - szinte egyforma az első kép! :D
VálaszTörlésAz Agavét és a 21. Századot nagyon ajánlom, nekem a kedvenceim közé tartoznak. Korábban én is sokat olvastam a Maxim és a KMK könyvei közül, de ahogy írod - az ember kinő belőlük, persze van még egy-két regény ami megfog, de már nem olyan intenzitással figyelem őket, mint mondjuk 5-6 éve.
Nálam Parkék a tuti befutók, de a Libri csoport úgy amblock az egyik nagy kedvencem. :) A többiektől csupán elvétve olvasok, ugyanakkor a 21. Század Kiadó egyre szimpatikusabbá kezd válni számomra is. Egyelőre csak egy kötetet kerítettem tőlük sorra, viszont az eléggé tetszett, úgyhogy szeretnék majd tovább ismerkedni a műveikkel. :)
VálaszTörlésTényleg nagyon hasonló a kezdőkép Szofisztikált macskával! :D
VálaszTörlésJól írod, vannak kiadók, akikből valahogy kinövünk, mert ugyanaz marad a fókusz, a miénk meg esetleg időközben eltolódik, nekem is ilyen lett a Maxim, meg a KMK is részben, bár onnan szerintem eleve kevés könyvet olvastam.
Szerintem is jó dolog a profi kommunikáció, még ha nagyrészt az üzleti érdek mozgatja is, de olyan jó néha meglátni a szívet is mögötte. Az Agavénak tipikusan van szerintem, és én is pont ezért vásároltam már akkor, az első felhíváskor - még akkor is, ha tulajdonképpen minden olyan könyv megvolt már tőlük, ami érdekelt, bepakoltam a kosárba néhány olyat is, ami csak marginálisan érdekel... :) A zárt fb csoport is jó ötlet a kapcsolattartásra az olvasókkal visszajelzésekre, egyáltalán a könyveikről való csevejre. :)
A Familiárisok valóban gyönyörű kiadvány, teljesen megvett engem is! De szintúgy nagyon csábít az általad is említett új Büszkeség és balítélet is, hiába van már meg angolul. :)
Nekem is egyből a fotó tűnt fel! Pedig nem is beszéltünk össze :D
VálaszTörlésA 21. Század kiadót tényleg nagyon tudom ajánlani, csodás könyveik vannak. A kommunikáció résznél meg csak bólogatni tudtam, nagyon szépen kifejtetted, amit én is gondolok erről.